Az emberi idegrendszer mintájára építhető robusztus hálózatok

Ami az emberben és a számítógépben közös, az a három lépcsős elrendezés.

A feladatukban, céljukban egymástól különböző rétegek között végbemenő transzformációknak köszönhetően vagyunk képesek a külvilággal együttműködni.

Az idegrendszer és a számítógép

Lehet-e párhuzamot vonni az idegrendszerünk működése és a számítógépek lehetőségei között? Ha abból indulunk ki, hogy a számítógépeket emberek alkották, akkor egyértelműen kell lennie hasonlóságnak. Mégpedig abban, hogy mindkettőt az egymásbaágyazott hálózatok kölcsönhatása működteti. Mindkettőben jól elkülönült részek gondoskodnak a működőképesség fennmaradásáról és azokról a folyamatokról, amelyeknek köszönhetően a rendszer értelmes módon segít a környezet átalakításában. Sajnos az emberek esetében elég gyakran rombolást jelent a környezet átalakítása.

A környezetre gyakorolt hatás mindkét esetben meghatározó következményekkel jár. Ahogyan az emberek is képesek cselekedeteikkel építeni vagy rombolni, úgy a számítógépek is segíthetik vagy gátolhatják a felhasználójukat. Attól függően, hogy a számítógépekben futó programok kinek az érdekeit szolgálják, biztonságot vagy kiszolgáltatottságot eredményezhetnek. A bökkenő csak az, hogy a felhasználók jelentős részének fogalma sincs arról, milyen programok futnak a számítógépükön. Sőt azzal sincsenek tisztában, hogy mi történik a frissítések alatt. Csak utólag derülhet ki, hogy stabilitás vagy labilitás lett a frissítés eredménye.

Ezt a lehetőséget az utóbbi évek során szép lassan becsempészték a számítógépeinkbe, valamint a tudatunkba úgy, mint ami a természetes fejlődés velejárója.

Képzeljék csak el, mi történne a szervezetünkben, ha a vegetatív idegrendszerünkben akadozna a jeltovábbítás. Önkéntelenül rángatóznánk. Amikor egy jól működő számítógépes hálózat alatt kontrollálatlanul idegenek kicserélik a működtető hálózatokat, vagy azok egyes részeit, akkor csak a jószerencsénkben bízhatunk, hogy az ismeretlenek nem akarnak ártani nekünk. Sajnos az elmúlt harminc év tanulságai szerint ezzel a lehetőséggel egyre többen visszaélnek. Tudatlanságunkat, kiszolgáltatottságunkat kihasználva anyagi, vagy egyéb érdekeiket kárunkra érvényesítik.

Pedig a számítógépeinkben saját magunk is felépíthetjük azokat a hálózatokat, amelyek megvédhetnek bennünket a külső támadásoktól, és jelentős fejlődéshez segíthetnek bennünket. Mindehhez csupán a hálózatok térben és időben elkülönülő sajátosságait kell megismerni és alkalmazni a mindennapi együttműködésünk során a számítógépünkkel.

Amióta Barabási-Albert László népszerűsítette a hálózatokat, hihetetlenül felgyorsultak az események. Lényegében az egymásbaágyazott hálózatok pár visszatérő sajátosságát megismerve jobban megérthetjük a körülöttünk lévő világ jelenségeit. Ugyanakkor arra is mód nyílik, hogy mi magunk építhessünk hálózatokat. Hiszen az emberiség és mi magunk is folyamatosan hálózatokat építünk. Körülöttünk minden hálózat. Amikor bemegyünk egy boltba, akkor az áruk hálózatából emelünk ki valamit, amit majd otthon a lakásunk hálózataiban helyezünk el. Ez mindenkinek könnyedén megy számítógépek nélkül is. Ezt a állapotot tekinthetjük fizikai hálózatnak. Amikor a megvásárolt dolgot (mondjuk krumplit) el akarjuk fogyasztani, akkor elindítunk egy transzformációs folyamatot, amelynek eredményeképpen elkészül az étel. Az ehhez szükséges technológiai folyamatot nevezzük Logikai 1 átalakításnak. Innen már világosan következik, hogy az elkészült ételt el is akarjuk fogyasztani, ezért egy másik transzformációt is végrehajtunk, amikor tálalunk. Ez újabb átalakulást jelent, amelyet Logikai 2 átalakulásnak nevezünk. Vázlatosan talán sikerült érzékeltetnem azokat a folyamatokat, amelyeket az ember sok-sok évezredes fejlődése során átélt. Ezt a fantasztikus fejlődést kizárólag a sokmilliárd idegsejtünkből felépülő hálózatok pozitív (fejlődő) változásainak köszönhetjük.

Az idegsejtek már a primitív élőlényekben is fellelhetők, azonban a gondolatformálás képessége csak sokkal később alakult ki.

Amikor az idegsejtek hálózatai elkezdtek folyamatosan egymásba ágyazódni, akkor

vált lehetővé az elvont gondolkodás kifejlődése, ami a tér és az idő értelmezését és felidézését eredményezte. A már említett transzformációkat a számítógépekben is meg lehet valósítani.

Életünk folyamán számtalanszor tapasztalhattuk, hogy valamilyen érzékelt dolog értelmezése után az agyunk megtanulja az adott érzékeléshez kapcsolódó eredményt, amelynek későbbi felidézésével a megtanultakat másokkal is megoszthatjuk (tanítás). Így a közös tapasztalattal felvértezve akár életünk végéig képesek leszünk a megszerzett ismereteket hasznosítani.

Mindezt a számítógépünkkel is megvalósíthatjuk.

Ugyanis az emberi ágensünk valamilyen jelzésére (praktikusan egy gomb megnyomásával) mint akaratlagos és célirányos cselekedettel képesek vagyunk a számítógépünkben bármilyen folyamatot elindítani. Persze csak akkor, ha a számítógépünknek előzetesen megtanítottuk, hogy melyik gomb megnyomására mit szeretnénk elérmi. Ha mindezt a számítógépünk már ismeri, akkor bármikor megismételhetjük a műveletet.

A jelenleg elterjedt és használt programok lényegében az alapfunkciók végrehajtására alkalmasak (vegetatív idegrendszer). Összehasonlítva az élőlényekkel a számítógépeinket, jelenleg azok kb. a dinoszauroszok, gigászok korára jellemző szinten vannak. Vagyis az első logikai szintre képesek transzformálni a környezetünkből érkező jelzéseket. Ahhoz, hogy a második logikai szintre tudjunk jutni, újabb transzformációra van szükség. Mégpedig olyanra, amellyel képessé válunk az összefüggéseket (asszociációkat) rendkívül gyorsan átlátni.

Vajon milyen processzorra van ehhez szükségünk? Asszociatívra. Hol kapható ilyen? Sehol. Akkor nincs megoldás? Dehogy nincsen. Hiszen a természet pontosan erre találta fel az agyunkat. Amennyiben a számítógépeinkben, adattárolóinkon, az interneten tárolt végtelen tartalomból a számítógépünkben felépített hálózatok segítségével képesek leszünk a második logikai szintet a hasznosítási szintre emelő transzformációra megtanítani, akkor minden egyes transzfomációval életünk végéig tudunk majd értékeket előállítani.

Ha ez ennyire egyszerű, akkor miért nem erre használjuk a számítógépeket? Azért, mert a számítógépek terjesztéséből származó hatalmas profitról a jelenlegi haszonélvezők nem akarnak lemondani. Inkább olyan “álfejlődés” ábrándjával árasztják el a világot, amelynek köszönhetően ez az egyszerű összehasonlítás senkinek sem jut eszébe. Nekem is harminc évre volt szükségem, hogy a számítógépes megoldások tömegeivel bizonyítottan rájöjjek ezekre az egyszerű összefüggésekre.

Azt a téveszmét, amelyet a múlt század nyolcvanas éveitől kezdődően a számítástechnika csúcshaszonélvezői terjesztenek, a klasszikus kibernetikai elvek tükrében kell átvizsgálnunk.

Amennyiben az emberek megértik és használják a leírt elven kialakított hálózatokat, úgy lesz esélyünk a jelenlegi válságot megállítani. Ellenkező esetben megvalósulnak azok a cselekedetek, amelyeket a csúcshaszonélvezők érdekeinek megfelelően velünk akarnak végrehajtatni.

Kancsal Miklós

Zalaegerszeg, 2017. február 25.